Esküvő…

Esküvő…

Fehérvárcsurgó…
Kastély…
Park…
Mese…
Két ember meséje. Mintha  a kastély csak nekik, csak most, csak az övék volna.  Megérkezünk, megörökítjük a helyszínt, még érintetlen, csak rájuk vár. Összeállt minden, amit hónapokig tervezgettek, minden szín, minden kellék, minden apróság a teljes egész egy része. Egyszerűen szép. Látszik, hogy itt ma esküvő lesz.

Majd megérkeznek, vőlegény, menyasszony, Kata és Gergő, izgalommal teli és persze a koszorúslányok.

Készülődés…

(magam részéről imádom) Izgalom, vajon minden a helyén lesz, a köszönőajándék, a fa a szertartáshoz, a papírok, a tanúk… “nyugalom, minden a helyén, készülődj nyugodtan” Egy pillanatnyi csend…számvetés….”jöhet a harisnya” , “lányok meleg van, kell harisnya?” Nem kell… jöhetnek a cipőbe a kiegészítők, hogy kényelmesebb legyen. ” Majd én megcsinálom, vegyétek a ruhát”. “Ezt hogy kell? Alulról? Felülről?”  Ruha fel, befűz, ráncos, ruha le, alsószoknya eligazít, ruha újra fel. TÖKÉLETES! Mint egy hercegnő. Jöhetnek a kiegészítők. ” Mennyi az idő, elkésünk” “Nyugi, menyasszony nélkül nincs esküvő”  🙂 Édesapa kint vár türelmesen, majd megérkezik….a “hercegnő”, az apuka büszkébb, meghatottabb nem is lehetne … és elindulnak….a szertartás helyszínére…